Kína történelme

A legrégibb időktől i.sz. 1840-ig

1. • A Pekingi Ember

Régészeti tényadatok szerint az ősemberek kb. egymillió évvel ezelőtt éltek a Földön. A majomember őskori leleteit a Yunnan tartományi Yuanmouban (Yuanmoui Ember) és a Shaanxi tartományi Lantianben (Lantiani Ember) találták meg. Ezek voltak a Kínában ismert legrégibb ősemberek. Mintegy 4-500 000 évvel ezelőtt a Pekingi Ember már rendelkezett az ember alapvető jellemvonásaival, kiegyenesedett, egyszerű szerszámokat készített és használt, s tudta, hogyan kell bánni a tűzzel.

1. • A Yangshao kultúra és a Longshan kultúra

Kína a matriarchális és patriarchális törzsi közösség történelmi szakaszain ment keresztül. A hat-hétezer évvel ezelőtti Yangshao kultúra képviselte az előbbit, míg az ötezer évvel ezelőtti Longshan kultúra az utóbbit. 
Ebben az időben már képesek voltak az emberek különböző céokat szolgáló kőszerszámokat készíteni, és feltalálták az agyagedényt. A vadászaton és halászaton kívül a mezőgazdaság és állattenyésztés is megjelent

1. • Xia (kb. i.e. 21-16. sz.), Shang (kb. i.e. 16-11. sz.) és Nyugati Zhou (kb. i.e. 11. századtól 770-ig)

A hagyomány szerint a kínai történelemben a Xia volt az első dinasztia.
A Xia fokozatosan hanyatlott és a Shang-dinasztia jutott uralomra. Bizonyos mértékben elterjedt a mezőgazdaság és állattenyésztés, kialakult a selyemhernyó-tenyésztés, selyemgombolyítás és selyemszövés. A bronzkohászat és bronzöntés magas színvonalat ért el. Létrejött az írás viszonylag végleges formája.

1. • A Tavasz és Ősz korszak (i.e. 770-476) és a Hadakozó Fejedelemségek korszaka (i.e. 475-221)

A Nyugati Zhou i.e. 770-ben ért véget és a Keleti Zhou akkor kezdődött, amikor az uralkodók Luoyiba (a mai Luoyangba) helyezték fővárosukat. A Keleti Zhou uralmát általában két korszakra osztjuk: a Tavasz és Ősz korszakra és a Hadakozó Fejedelemségek korszakára.
A vaskohászat fokozatos fejlődésével mezőgazdasági szerszámokat, vasekét és kapát készítettek. Bivallyal kezdtek el szántani, bővült a megművelésre alkalmas földterület.
A Tavasz és Ősz korszak és a Hadakozó Fejedelemségek korszaka között gyökeres társadalmi változások következtek be. Történeti feljegyzések szerint a Tavasz és Ősz korszak idején még több mint 140 fejedelemség volt, de a Hadakozó Fejedelemségek korszakára csak hét fontosabb fejedelemség maradt fenn, és közöttük is heves harcok dúltak.
Jellemző volt továbbá a különböző eszmeáramlatok megjelenése is: Konfuciusz, Menciusz, Mozi, Laozi, Zhuangzi, Shang Yang és Han Fei mindannyian egyedi gondolatrendszerek megalkotói voltak.
Délen megjelent a költemények és dalok új műfaja, melyet Chu Cinek (Chu balladák) hívtak, és amelyek legfőbb képviselője a Qu Yuan költő által írt híres Li Sao volt.

1. • A Qin-dinasztia (i.e. 221-207)

I.e. 221-ben Qin Shi Huang, a Qin-dinasztia első császára, véget vetett a Hadakozó Fejedelemségek széthúzásának és létrehozta a kínai történelem első központosított, egységes, soknemzetiségű, hűbéri államát; megalapította a Qin-dinasztiát. Fejlesztette a közlekedést, egységessé tette az írott nyelvet, a pénzt és súlymértékrendszert.

1. • Nyugati Han (i.e. 206-i. sz.24) és Keleti Han (25-220)

A Nyugati Han-dinasztia korai időszakában jól fejlődött a mezőgazdaság és kézművesség, általánosan elterjedt a mezőgazdasági vasszerszámok használata és a bivallyal szántás, javult a gazdálkodás technikája, sok öntözőmű épült. Fejlődött a vaskohászat és a selyemszövés is. Virágzott a kereskedelem, fellendült a külkereskedelem, és számos fontos város keletkezett.
Nagy eredmények születtek a Han-dinasztia idején a tudomány és kultúra területén: a híres történész, Sima Qian megírta Kína első, egyetemes történetét, a „Történeti Feljegyzések”-et, Zhang Heng feltalált egy földrengést jelző készüléket és különböző csillagászati műszereket, amelyeket vízerővel működtetett. 
Az egyszerű papír már a Nyugati Han idején megjelent, de a Keleti Han-dinasztia korában élt Cai Lun továbbfejlesztve ősei technikáját, fakérget, rostot és rongydarabokat használt nyersanyagként, hogy jobb papírt állítson elő.
A Nyugati Han késői szakaszát viszont a politikai hanyatlás jellemezte. A növekvő társadalmi ellentmondások megoldására képtelen Qin-, Nyugati és Keleti Han-dinasztiát fokozatosan megdöntötték a parasztfelkelések.

1. • A Három Királyság (220-280), Qin (265-420), Déli és Északi dinasztiák (420-589), Sui (581-618) és Tang (618-907)

A Keleti Han után, a Wei, Shu és Wu három királyságtól a Jin- és az egymással versengő Déli és Északi dinasztiák egyesítésén át. A Sui- és Tang-dinasztiák egyesítéséig terjedő 700 év alatt az örökös kiváltságokkal rendelkező földesurak és kolostorok fokozatosan megszervezték a nagybirtokokat.
Sui uralkodói Luoyangtól Hangzhouig megépítették a Nagy-csatornát, amely elődje lett a későbbi, Pekingtől Hangzhouig vezető, észak-déli Nagy-csatornának. A Keleti Han idején jelent meg, és a Déli és Északi dinasztiák alatt virágzott ki Kínában a buddhizmus, sok hívőt és támogatót nyerve az uralkodó osztály tagjai között.
A Sui- és Tang-dinasztiák jelentős eredményeket értek el a tudományban és kultúrában. Egészen korán fedezték fel a lőport, hadviselésre a késői Tang-dinasztiában kezdték el használni. Korábban, mint bárhol a világon, a Tang-dinasztiában alkalmazták a kínaiak által felfedezett táblanyomtatást.
Az irodalmat és a művészetet a híres költők Li Bai, Du Fu, Li He, Li Shangyin, Bai Juyi és a festő Wu Daozi virágoztatták fel.

1. • Az Öt Dinasztia (907-960), Song és Yuan (1271-1368)

A megosztott Öt Dinasztiától kezdve a Yuan alatti egyesítésig eltelt 460 év alatt kisebb lett az örökös földtulajdon, nagyban csökkent a földművelők kiszolgáltatottsága. Folytatódott a mezőgazdaság, a kézművesség, a tudomány és a kultúra fejlődése, elkezdődött a gyapottermelés, tökéletesítették a könyvnyomtatást, a korábban feltalált iránytűt pedig a navigálásban is használni kezdték.
A Song és Yuan idején virágzott a hazai és külkereskedelem, többek között Marco Polo is ekkor jutott el Kínába.

1. • Ming (1368-1644) és Qing (1644-1911)

A korai Mingtől a középső Qingig terjedő időszak (kb. 1368-1840-ig) a gazdaság erőteljesen fejlődött, Kína egységes, soknemzetiségű országgá vált. A tudományos és kulturális eredmények korszaka is volt ez: Li Shizhen összeállította Az 1800-féle gyógyszert és 10 000 orvosságreceptet tartalmazó művét, a „Ben Cao Gang Mu”-t, amelyet sok idegen nyelvre lefordítottak. A két dinasztia alatt néhány egészen magas művészi színvonalú regény jelent meg, amelyek közül a legismertebb Cao Xueqin műve, „A Vörös Szoba álma”.
A Ming-dinasztia elején Zheng He vezetésével egy nagy flotta mintegy három évtized alatt hét hosszú óceáni utazást tett meg Délkelet-Ázsiába, az Indiai-félszigetre. Perzsiába, több arab országba, egészen Afrika keleti partjáig.

Kína történelme az ópiumháborúktól az I. Világháború befejeződéséig (1840-1919)

1. • Az ópiumháború (1840-1842)

Kína óriási területével, gazdag erőforrásaival és nagy népességével gyorsan a célpontjává vált a 17-18. században piacokat kereső, és gyarmatosító európai országoknak.
Nagy –Britannia 1840-ben indítja az első ópiumháborút Kína ellen, amely az 1842-es „Nankingi Szerződés”-sel zárult, amellyel Kína elvesztette területi függetlenségét. Ezt követően az Egyesült Államok és Franciaország is követi Nagy-Britannia példáját, és hasonló szerződések megkötésére kényszerítették a Qing-udvart – ezek az egyenlőtlen szerződések Kína legfőbb jogait sértették.

1. • A Taiping felkelés (1851-1864)

1851-ben Hong Xiuquan felkelésre vezette a parasztokat Guangxiban, és megalapította a Tai Ping Tian Guo-t (Taiping Mennyei Királyságot). A tömegek támogatásával 1853-ban a Taiping hadsereg gyorsan elfoglalta Dél-Kína nagy részét, és 1853-ban Nankinget tette meg fővárosának.
A Qing-uralom megingott a Taiping erők csapásai alatt, így Nagy-Britannia és Franciaország megragadta a lehetőséget, hogy elindítsa a második ópiumháborút, és még több kiváltságra tegyen szert – ekkor csatlakozott Oroszország is. A Taiping felkelést végül a Qing-dinasztia az idegen hatalmak segítségével verte le, és 1864-ben lezárul a Taiping Mennyei Királyság korszaka.

1. • Az 1894-es kínai-japán háború

1894-ben Japán háborút kezd Korea és Kína ellen, a Kína ellen folytatott háborút a „Shimonoseki Szerződés” zárja le, mely révén Japán megkapta Kína területének egy részét, jelentős biztosítékokkal és különleges kiváltságokkal bizonyos kínai kikötői beruházások és gyárak létesítése esetén.

1. • Az 1898-as reformmozalom

Az 1870-es években a kínai üzletemberek, földbirtokosok és magas rangú hivatalnokok modern iparvállalatokba kezdtek beruházni. A politikai reformokért a Kang Youwei által irányított politikai reformisták indítottak mozgalmat: szót emeltek az alkotmányos monarchia, a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem érdekében, azt remélve, hogy megszerzik a császár bizalmát. Megnyerték Guangxu császárral az élen a Qing-kormány egy csoportjának támogatását, és ezzel megkezdődött az 1898-as reformmozgalom, amely nagyon gyorsan kiváltotta a Cixi anyacsászárnő vezette konzervatívok ellenérzéseit, melyet gyorsan követett az ellencsapás: a reformmozgalom leverése.

1. • Az 1900-as Yi He Tuan-mozgalom, más néven boxerfelkelés

A boxerfelkelés 1899-től 1900-ig söpört végig az országon, 1900-ban a Qing-kormány beleegyezésével nyolc külföldi hatalom (Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Japán, Oroszország, Németország, Franciaország, Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország) egyesített erői verték le a Yi He Tuan-mozgalmat.

1. • Az 1911-es forradalom

1905-ben Sun Yat-sen létrehozta a Kínai Forradalmi Ligát, és számtalan kudarcba fulladt kísérlet után 1911-ben az országszerte gyorsan terjedő lázadás nyomában megdöntötték a Qing-dinasztiát. 1912-ben Nankingban megalakítják a Kínai Köztársaság Ideiglenes Kormányát, melynek ideiglenes elnöke Dr. Sun Yat-sen lett és amely ideiglenes alkotmányt is kibocsátott. 
Azonban Yuan Shikai, az északi hadurak fejének támadása után Dr. Sun Yat-sen lemondásra kényszerül, és megkezdődik Kínában az északi hadurak uralmának korszaka (1912-1927).

Kína történelme az I. Világháború után

1. • A Május 4. mozgalom (1919)

A Május 4. mozgalmat szokás a modern kínai történelem eseményeihez új ideológiát biztosító eseményként értékelni. Maga a mozgalom az I. Világháborút lezáró, a Kína számára kedvezőtlen és igazságtalan békeszerződések elleni tüntetésekből gyűrűzött az egész országban elterjedő mozgalommá, mely számtalan új, a klasszikus kínai hagyományoktól eltérő ideológiai elem csíráját hordozta magában.
Az Északi expedíciós hadjárat (1926-1927), és a Japán-elleni háború (1937-1945) után a Kínai Kommunista Párt és a Chang Kaishek által vezetett Kuomintang között polgárháború (Felszabadító háború, 1946-1949) tört ki, mely a KKP győzelmével végződött, és a Kuomintang vezetőség Taiwanra való menekülésével záródott 1949-ben.

1. • A Kínai Népköztársaság (1949 - )

1949. október 1-jén Mao Zedong kihirdette a Kínai Népköztársaság megalakulását a pekingi Tian’anmen téren, háromszázezres tömeg előtt.
Közvetlenül a felszabadulás utáni időszakban a kínai kormány földreformot hajtott végre, lefektette az iparosítás alapjait olyan ágazatokban is, amelyek korábban nem léteztek Kínában: repülőgépgyártás, autógyártás, erőgépek, bányászati és kohászati gépek, stb.
Sajnos az ígéretes kezdetek után a tíz éven keresztül elhúzódó „Kulturális Forradalom” (1966. május – 1976. október) rendkívüli módon visszavetette az országot a felzárkózás folyamatában.
1979-ben azonban Deng Xiaoping vezetésével elkezdődött a reformok és a külvilágra való nyitás politikája, amely napjainkban egy sajátos, kínai típusú, kapitalista piacgazdasággal működő szocialista rendszerben teljesedett ki.